Kék túra

Ma, 2012. október 6-án elkezdtük a Kék túra útvonalat "hivatalosan", könyvbe pecsételősen bejárni. 

Első túránk, a számunkra ismert és kedves hegyen, a Hármashatárhegyen ment végig. Reméljük, ahogy Zéti babó nő, úgy tudunk egyre többet és gyorsabban menni. Ma szegénykénk, náthásan is nagyon hősiesen tűrte és kirándulta végig a hegyeket. Mi pedig kellemesen elfáradva a 14 km után nézzük Rockenbauer Pál hajdani filmjét a magyar túraútvonalról.

Nyár-2012 :)

Úgy eltűntünk itt egész nyáron, mint a sicc...tudom, tudom. Szinte hol itt voltunk, hol ott...

Budapesten is olykor, de inkább Pécsen, Balatonlellén, Egerben és a Bakonyban.

Zéti alig hagy szusszanásnyi időt, olyan iramban fejlődik és közlekedik. A nyáron 23-asra megnőtt a lába, gügyög, leginkább azt, amit minden más ilyen korú gyerek: Nem!, mama-papa, aja-apa, és minden szót próbál utánozni ha megkérjük rá, a legújabb a Zirc, a vállfa és a pók (nála ez a kók).:) 

Ja és motor már mindig kötelező!

Íme a nyári összeállítás a pancsoló-kiránduló menő-manóról.

15 hónap

A videó április végi, májusi életképekből mutatja be Zéti legújabb szokásait.
Muszáj volt felvenni, olyan cukker, ügyes, hogy már most elmehetne porszívó ügynöknek és kertésznek is.

-"Zétény, hol a cumid?"
-"Hááát?.." És keresi, keresi széttárt kezekkel...:)

Repcsis élmények

Szerencsésen megérkeztünk!

Oda is, vissza is. A nagyutazó első repülőútján úgy viselte magát, mintha mindig is így utazott volna, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Nagyon tartalmas, szép öt nap volt, amellett, hogy egy 14 hónapos babával dupla olyan fárasztó bármilyen út. 

Egyszerű volt napi programot összeállítani, mert szinte hihetetlen, mennyire precízen, pontosan, terv szerint zajlik kint minden. 

Karlsruhéban, a villamos-vonat szülőhelyén zökkenőmentes a közlekedés míg úgy is, hogy az egész belvárosban építkeznek. 2016-ra az a terv, hogy az egész forgalmat leviszik egy szinttel lejjebb a föld alá, így a gyalogos forgalom marad fent. Ahogy dolgoztak ők vasárnap is, el is hiszem, hogy kész lesz.

A főpályaudvar tele van automatával, ahol bármilyen jegyet vehet az ember, városit vagy regiósat. És működik, gyors, egyértelmű. A vonatközlekedés kiváló, 2-3 szintes 100-120 km/h sebességgel közlekedő járattal negyed óra alatt másik városban, a hegyek között lehetünk.

A programokat úgy alakítottuk, hogy pihenésre is jusson idő. Bár volt, hogy Zéti a kenguruban aludt, mert vidékről nem mentünk vissza a hotelbe napközben, cserébe sokat voltunk kint a levegőn, festői parkokban, hegyekben.

A képeinkből pedig részletesen kiderül minden:

A képre kattintva megnyílik a Picasa Webalbum.

Utazás előtt

Nagy hír, hogy Zétény Húsvét előtt Nagypénteken megtette első lépéseit magától. Gyakorolta is az ünnep idején, de továbbra is inkább kapaszkodik vagy robogva mászik ha lehet. Húsvétkor a teljes reggeli menüt végigette, és próbálkozik a motorozással, egyenlőre csal tolatni tud.

A nyert repcsijegyekkel ma este elutazunk  és -ha minden jól megy- Baden/Karlsruhe-ban landolunk, öt napot töltünk majd el Németországban.

Babika is nagyon készült ma, mindent pakolt, többször is kirámolta-visszatette a fontosnak érzett dolgait.

Míg én az ennivalóit válogattam össze, ő a fürdőszobában tevékenykedett, úgy percenként rá-ránéztem.

Apa Mentolin nevű szájöblögetőjével már sokszor szemezett, most el is érte a polcon, de nem tudott vele mit kezdeni. Elég erős pattintós teteje van, nyugodt is voltam. A következő körben amikor arra jártam, azt látom, hogy a leleményes gyermek az egész tetőrészt valahogy lecsavarta, feltételezhetően a fogaival, és a kiömlő alkoholos öblögetőben a földön úszást gyakorolja, kéz-láb ügyesen mozog...valószínű nem ízlett neki, mert a java a padlón volt, na és a ruháján. :) Ez hiányzott még a mai napunkból! :)

Úti beszámoló jövő héten!

Lázban égve

Viktorral kb. két hete a Kerekes band koncertet vártuk...A jegyeket naponta megnéztem, biztos helyre tettem és arra gondoltam de jó lesz!

Tegnap szombat volt, tele voltunk tervekkel, de az élet kiszámíthatatlan: Zétényen kifogott valami vírus, már délelőtt melegebb volt a feje a megszokottnál, délutánra viszont belázasodott szegénykénk. Fél nyolc körül gondoltunk indulni a koncertre...szerencsére elaludt a csimpi, mi pedig elkészültünk, Mamiék vállalták a felügyeletet, de ilyen körülmények között nem jó érzésekkel csuktuk be a lakás ajtaját, mi lesz ha kérdésekkel battyogtunk a villamos megálló felé. 

Odaaértünk, friss tavaszi idő volt, gyülekező szórakozni vágyó fiatalok. Felfedeztük a terepet, nemsokára már az első sorokban álltunk. Dícséret az ilyen magyar bandákért, akik szívvel-lélekkel ilyen szuper hangulatot teremtenek. A koncert kikapcsolt minket, úgy a felétől teljesen magukkal ragadtak. Kettesben kimozdulni és nosztalgiázni a Duna parton, hihetetlen jó érzés: séta közben felidéztük korábbi életünk emlékeit, és megállapítottuk, hogy eléggé a múlt homályába vesztek.:)

Hazaérve nem jó hírek fogadtak, sokat sírt, alig tudott aludni a picifiú. Vízzel, tejjel felszerelkezve mentünk mellé pihenni...Az éjszakát szinte végig nyöszörögte szegény, magas láza lett, lázcsillapítóztuk, borogattuk is.
Ma kétszer is nagyot aludt, délutánra kezdte összeszedni magát, lement a láza, úgy tűnik túl van a nehezén.

Ez több dologból is látszik:

Mutatta, hogy mit kér enni, válogatott. Játszani tudtunk vele, labdáztunk, mutogatta a könyvben kedvenc kis állatait. Gügyörészett. És nehezen aludt el most este...aki ellenáll, az már tuti jobban van.

Már mosolyogva a keksz-krumpli diétán

A hóban

Ez az idei február elég hideg és havas. Ugyan eddig a fővárost megkímélte az időjárás, ma viszont akkora hóvihar volt, hogy azt hittem, ki sem tudunk menni a levegőre.

De szerencsére nem így lett.

A ház kis kertjében Zéti végre nemcsak a babakocsiból, hanem kezével-lábával, sőt szájával is megízlelhette a havat.

A kezdeti ismerkedés után egészen belejött a szabad kintlétbe és mászkált, amíg óvó anyukája engedte neki.