Lázban égve

Viktorral kb. két hete a Kerekes band koncertet vártuk...A jegyeket naponta megnéztem, biztos helyre tettem és arra gondoltam de jó lesz!

Tegnap szombat volt, tele voltunk tervekkel, de az élet kiszámíthatatlan: Zétényen kifogott valami vírus, már délelőtt melegebb volt a feje a megszokottnál, délutánra viszont belázasodott szegénykénk. Fél nyolc körül gondoltunk indulni a koncertre...szerencsére elaludt a csimpi, mi pedig elkészültünk, Mamiék vállalták a felügyeletet, de ilyen körülmények között nem jó érzésekkel csuktuk be a lakás ajtaját, mi lesz ha kérdésekkel battyogtunk a villamos megálló felé. 

Odaaértünk, friss tavaszi idő volt, gyülekező szórakozni vágyó fiatalok. Felfedeztük a terepet, nemsokára már az első sorokban álltunk. Dícséret az ilyen magyar bandákért, akik szívvel-lélekkel ilyen szuper hangulatot teremtenek. A koncert kikapcsolt minket, úgy a felétől teljesen magukkal ragadtak. Kettesben kimozdulni és nosztalgiázni a Duna parton, hihetetlen jó érzés: séta közben felidéztük korábbi életünk emlékeit, és megállapítottuk, hogy eléggé a múlt homályába vesztek.:)

Hazaérve nem jó hírek fogadtak, sokat sírt, alig tudott aludni a picifiú. Vízzel, tejjel felszerelkezve mentünk mellé pihenni...Az éjszakát szinte végig nyöszörögte szegény, magas láza lett, lázcsillapítóztuk, borogattuk is.
Ma kétszer is nagyot aludt, délutánra kezdte összeszedni magát, lement a láza, úgy tűnik túl van a nehezén.

Ez több dologból is látszik:

Mutatta, hogy mit kér enni, válogatott. Játszani tudtunk vele, labdáztunk, mutogatta a könyvben kedvenc kis állatait. Gügyörészett. És nehezen aludt el most este...aki ellenáll, az már tuti jobban van.

Már mosolyogva a keksz-krumpli diétán