Ez az idei február elég hideg és havas. Ugyan eddig a fővárost megkímélte az időjárás, ma viszont akkora hóvihar volt, hogy azt hittem, ki sem tudunk menni a levegőre.
De szerencsére nem így lett.
A ház kis kertjében Zéti végre nemcsak a babakocsiból, hanem kezével-lábával, sőt szájával is megízlelhette a havat.
A kezdeti ismerkedés után egészen belejött a szabad kintlétbe és mászkált, amíg óvó anyukája engedte neki.
Reggelire torta, ebéd után torta, vacsi tortával kiegészítve...ilyen sem volt még soha.
A nagyfiú és a család reggel óta ünnepel...gyertya, ajándékok, játék..mindenre jutott idő. És ami neki is feltűnt, hogy ma tényleg minden és mindenki, Anya-Apa, Mami-Papa körülötte forog. Még itt van Tamás, akinek este fél 9kor is produkálja magát a szülinapos.
Életünk legszebb napjának egy éves évfordulójára készítettem a nap legjobb pillanataiból egy mixet, mindenkinek aki köszöntötte vagy gondolt rá. Köszönjük az ajándékokat, a köszöntéseket!
Itt a hideg január, többet vagyunk a jó meleg lakásban. Emiatt többet tudjuk gyakorolni az evést is (mi felnőttek is...)
Újdonság erejével hatott, hogy Zétény önállóan megeszik egy zsemlét (a kiflivel túl mohó, és nagyokat harap). Jól használja a metsző fogait a harapásra, két kis őrlőjével kezdi érezni, milyen rágni valamit. És kiválóan leköti a figyelmét a dolog.
A héten először kapott tejet, forralva, keksszel, kukoricapehellyel, kenyérrel. Ízlett neki, a tejtermékek (joghurt, túró, sajt) után nem is lepődött meg az ízén.
Ma az uzsonna evését részben rábíztuk. Eddig is kapott kanalat a kezébe,
de igazán (eredeti céljára) használni nem szokta, inkább csak kalapált vele, játszott. Ma ő kanalazott,
előbb a jobb, majd a bal kezével, hol fordítva fogta, hol jól és volt,
hogy betalált a szájába. Mi jót mulattunk, és megdícsértük amikor ügyes
volt.
A meglepődött, megilletődött Zétényke arcát soha nem felejtjük el. Döbbenten pislogott december 24-én, a karácsonyfa láttán. Békés, szeretetteljes ünnep volt.
