Ma reggelre virradóra, Zétény lába a rácsok között lógott ki. Ilyen már előfordult, kidugosta máskor is, mindig megtalálja azt a kis helyet, ahol nincs fejvédő. Szóltam Apának, hogy mi a helyzet, s mivel ő volt közelebb, felkelt rendbetenni a kikandikáló felét. Na igen. Ekkor kaptam a kérdést:
-"Anya, Te tetted be az ágyba hason a gyereket?"Mire én:
-"Nem. Miért hasra fordult?"...nem is láttam melyik lába volt kint.
Felkeltem én is, és látom, hogy tágra nyílt szemekkel, támaszkodva lesked ki az ágyából a lurkó.
Visszatettük a lábát, betakartuk. Egy darabig még így feküdt a hasán, de később már nyüsszögött, hogy neki mégsem jó így.
Egész nap treníroztam, hogy hátha magától újra megfordul, de ahogy ezekben a hetekben, most is egyenlőre csak oldalra, aztán kis csalogatással , segítséggel forgott tovább, de egyre ügyebben. Sokat teszem hasra, nyúljon csak a játékok után...most még nyugodtan ki is mehetek főzni :)

